header.jpg - 43.83 kb

Az állásinterjú fontos esemény.  Kicsit olyan, mint egy egyetemi vizsga.  Van rá húsz percünk, esetleg egy óránk, hogy a legjobb formánkat hozzuk.  Kicsit mégis más, mint egy szigorlat.  Itt ugyanis nincs "B" vagy "C" vizsga, nincs ismétlési lehetőség.

Miért van mégis, hogy sokan egyáltalán nem készülnek az állásinterjúra?  No, nem arra gondolok, hogy szépen felöltözünk, fodrászhoz megyünk a megmérettetés előtt.  Ez általában megvan.  Viszont kevesen veszik a fáradságot, hogy már az interjú előtt megismerkedjenek a reménybeli munkáltatóval.  Pedig már szinte minden nekünk szükséges információ hozzáférhető az interneten.   Sok érdekes gondolat olvasható a www.hrsm.hu oldalon is.  Érdemes feliratkozni az ott induló ingyenes online tanfolyamra.

A másik fontos dolog, amit először magunkban kell tisztázni, ahhoz, hogy hitelesen választ tudjunk adni a következő kérdésre:  miért Önt válasszuk.  És ez csak egy a sok lehetséges interjúkérdés közül.  Néhányat mi is összegyűjtöttünk.  Ha megnézed az "interjúkérdések" menüpontot, akkor láthatod, hogy mi mindent kell tisztáznod magadban. Először magadban.   

El kell döntenünk, hogy mit mondunk el magunkról.  Mit tartunk fontosnak.  Ne felejtsük el, hogy nagyon kevés időnk lesz rá!  Ez alatt a kevés idő alatt kell mindent megmutatnunk, amit szeretnénk.  Ráadásul alkalmazkodnunk kell a nekünk feltett kérdésekhez.    Azért, ha elég ügyesek vagyunk bármit el tudunk mondani, amit csak akarunk.  Ehhez persze kell egy kis leleményesség és némi kockázattűrés.   Példaként említeném az egyetemi szóbeli felvételi vizsgámat.    A történelem soha nem volt a kedvencem, de ahhoz, hogy jogot tanulhassak le kellett küzdenem ezt az akadály.  Tudtam, hogy képtelen leszek tökéletesen megtanulni az egész anyagot.  Kiválasztottam hát egy témakört, és elhatároztam, hogy bármit húzok abba az irányba fogom terelni a szót.  Ehhez persze kellett egy jó téma.  A halálbüntetést választottam.  Elolvastam mindent, amit csak találtam a témával kapcsolatban.  Mondhatom, hogy alaposan kiműveltem magam a kérdéssel kapcsolataban.  Ehhez képest kihúztam a Habsburg-ház uralkodóit.   Lázasan járt az agyam, hogy miként kapcsoljam én ezt a tételt a témámhoz.  Végül félig hangosan de azért arra ügyelve, hogy a vizsgabizottság elnöke jól hallja, azt mondtam:  "Hmm... sajnos ez nem a halálbüntetés..."

Miért jó, ha rendben vannak a cég szabályzatai? Erre a kérdésre sok válasz adható. Még mindig sokan vannak, akiket csupán a büntetéstől való félelem motivál. Sőt, vannak cégvezetők, akik kivárják a hatósági ellenőrzést, és csak akkor készítik el, vagy rendelik meg az előírt dokumentáció elkészítését. Úgy vélik, hogy az adminisztrációs kötelezettségek teljesítése meg nem térülő költség. Pedig ez nincs így. Igaz, egy két-három fős apró cég életében kicsit furcsa munkaköri leírásról. vagy más szabályzatról beszélni, hiszen ezekben az esetekben a munkakapcsolat többnyire bizalmi viszonyon alapul. Igaz, amíg jó a kapcsolat addig egyik fél sem hivatkozik szabályzatokra. Ha megromlik a viszony, és esetleg jogvita keletkezik akkor minden dokumentumnak jelentősége lesz. Ilyenkor már nem mindegy, hogy mi szerepel a munkaszerződésben, mit tartalmaz a munkaköri leírás. Ezek a dokumentumok segítenek eldönteni, hogy a felek megtartották-e a köztük létrejött megállapodást, illetve, hogy ki, milyen mértékben szegte meg azt.

A társadalom és benne a munka világa folyamatosan átalakul. Szakmák szűnnek meg és jelennek meg újak. Egyszerre van jelen a munkanélküliség és a munkaerő hiány.

Nem csupán arról van szó, hogy vannak foglalkozások, amik népszerűek, és vannak kevésbé népszerűek, amikre nehéz embert találni. Ez csak az érem egyik oldala. Legalább ennyire fontos az, hogy a hatékonyság hajszolása kiköveteli a szervezeti változtatásokat. Ezek két fő irányba mutatnak. Egyrészt vannak munkahelyek, ahol teljesen természetes, hogy a dolgozó napi tíz-tizenkét órát munkával töltsön, míg máshol a nagyfokú rugalmasságot részesítenék előnyben és legszívesebben csak akkor hívnák be a dolgozó, és akkor fizetnének munkabért amikor éppen szükséges. Ezek az irányok már messze vezetnek a „hagyományos”, típusos munkaviszony intézményétől. Egyre erősebben bekerül a köztudatba az atipikus munkavégzés fogalma. De mi is az atipikus foglalkoztatás? Ehhez először talán azt kell megfogalmaznunk, hogy mit értünk tipikus foglalkoztatáson. A legtöbben a határozatlan idejű, teljes munkaidős foglalkoztatásra gondolnak. Ehhez képest már az is „atipikus”, ha a munkaviszony határozott időre létesül, részmunkaidőben, vagy behívás alapján történik. Még több az eltérés, amikor a munkavállaló nem a munkáltató telephelyén, nem a munkáltató eszközeivel végzi a munkát. Ilyen a távmunka, vagy a bedolgozói jogviszony. És ez nem is a teljes lista. A Munka Törvénykönyve már elég rugalmas keretet biztosít a „típusos” foglalkoztatási formáktól való eltérésre.

Önfoglalkoztatás

A másik lehetőség az önfoglalkoztatás. Egy kis vállalkozás alacsony működési költségei, rugalmasan alakítható szervezete miatt alkalmasabb a piaci rések megtalálására mint a „nagyok”. Ráadásul a munkavállaló dönti el, hogy mikor, hogyan és kivel dolgozik. „Nincs főnök.” Helyesebben mindenki a a saját főnöke lehet. Saját maga határozza meg a tempót, a napi munkaidőt. Nem kell szabadságért kuncsorogni, ha valamit szeretnénk elintézni, vagy pihenni szeretnénk pár napot. Ennek a szabadságnak azonban ára van. Önfoglalkoztatás esetén nincs mindig garancia arra, hogy lesz elég munka. Vagy ha van, akkor a megrendelő nem, vagy jelentős késéssel fizet. A jobb időkben tartalékot kell képezni.

Az önfoglalkoztatásról és az atipikus foglalkoztatásról több cikket olvashat a www.officetotal.hu és a www.atipikus.hu oldlakon.