header.jpg - 43.83 kb

Az üzleti életben, különösen a szolgáltatások piacán, elterjedten alkalmazott szerződéskötési mód az úgynevezett blanketta szerződések használata.

 A blankettaszerződések esetében  az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre határozza meg a szerződési feltételeket, azokat a felek egyedileg nem tárgyalják meg.  Erre a szerződések nagy száma miatt nincs is mód. Ennek megfelelően a közös szerződési akarat kifejezése valójában ezeknek az egyoldalúan kidolgozott feltételeknek az elfogadásával történik.  Ez a megoldás egyszerűbbé, gyorsabbá teszi a szerződéskötést.  Nincs szükség a feltételek esetenkénti egyeztetésére.   A szolgáltatót képviselő üzletkötő, ügyfélszolgálati munkatárs feladata csupán a feltételek (sokszor igen vázlatos, és cseppet sem objektív) ismertetésére, illetve a szerződéskötés technikai lebonyolítására korlátozódik.  Sőt, ezek a szerződések egyre gyakrabban megköthetők az interneten, vagy akár telefonon keresztül is.  A megrendelő csupán a szolgáltatás terjedelmét határozhatja meg. 

 Korrekt feltételek

  A szerződés egyéb feltételeit jellemzően az általános szerződési feltételek tartalmazzák.  Ez a dokumentum elvileg a szerződés elválaszthatatlan részét képezi, hiszen az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta.  Áttanulmányozása nélkül nem tanácsos a szerződést megkötni. Nehézséget okoz azonban, hogy sokszor csak egy rövidke megjegyzés utal a szerződésben az általános szerződési feltételek alkalmazására, és a szolgáltató nem mellékeli a szerződéshez, hanem azt a tájékoztatást adja, hogy a dokumentum elolvasható a társaság honlapján.  Az is előfordul, hogy mellékelik az ÁSZF-et, de terjedelme miatt a megrendelő nem olvassa el figyelmesen. Vagy, ha el is olvassa, bonyolult nyelvezete miatt nem érti meg.  Gondoljunk vissza a sorozat első cikkében írtakra!  A szerződés nem a jogászok számára készül.  A jó szerződést megértik a felek, annak tartalmával egyetértenek.  Ennek hiányában nem beszélhetünk valódi szerződéses akaratról.

 Jogi védelem

 A visszaélésekkel szemben a „gyengébb felet” a törvény védi.  Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.

Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé.

A gyakorlatban azonban sokszor rendeltetés ellenesen használják ezt a szerződéskötési technikát.  Sokszor egyedileg kimunkált, precízen megfogalmazott szerződésekhez kapcsolnak általános szerződési feltételeket, ezzel alaposan megnehezítve a szerződés értelmezését.  A cél itt nem a szerződéskötés egyszerűbbé tétele, hiszen egyedi, sokszor nagy értékű ügyletekről van szó, amit esetleg több héten keresztül készítenek elő a felek.  Sokkal inkább az erősebb fél diktátuma.  Hiszen itt az egyik (az erősebb) fél a számára fontos feltételeket már kvazi jogszabályként előre rögzíti.  Ezt persze csak akkor teheti, ha a piacon meghatározó szerepet játszik, és a gyengébb fél kénytelen ezeket a feltételeket elfogadni. 

Piacvesztés

 Praxisomban egyre gyakrabban találkozom a problémával.  Amikor a gyengébb fél rájön, hogy a szerződés ránézve milyen kedvezőtlen, próbál szabadulni a kötelemből.  Általában kevés sikerrel.  Amikor megkérdezem, hogy miért nem gondolt erre a szerződés aláírásakor, általában azt a választ kapom, hogy gondolt, de nem akart a piacról kiszorulni.  Veszélyes ez a tendencia, hiszen nagy gazdasági potenciállal rendelkező szervezetek – ha nem is a jogalkotásról szóló törvény értelmében – egyfajta jogalkotóvá lépnek elő.  Ezzel nagyban leromlik a Polgári Törvénykönyv által biztosított szerződéses szabadság.

 

 Megjelent a Bautrend 2008. júniusi számában

 

A polgári jogban, különösen a szerződések jogában nagy szerepe van a felek szabad akaratának.  A felek a gyakorlati életben élnek is ezzel a szabadsággal, és a szerződéseket a legkülönfélébb elnevezésekkel illetik.

 A sok elnevezés azonban a legtöbb esetben két típust takar, a megbízást, és a vállalkozási szerződést – illetve annak valamely típusát.  Az is előfordul, hogy a két szerződés típus elemeit következetlenül összekeverve kötnek szerződést a felek.   Ez kicsit bizonytalan jogi helyzetet jelent, hiszen a két típus egyébként jól elkülöníthető egymástól.  Miért fontos a két szerződéstípust elkülöníteni?  Ha a szerződésszerű teljesítést kell megvizsgálnunk, akkor a szerződés típusát is figyelembe kell vennünk.  Van olyan megközelítés mely szerint a megbízást elsősorban szellemi, a vállalkozási szerződést pedig fizikai tevékenységre kötik.  Ez, bár ad némi eligazítást, mint a későbbiekben látjuk mégis nagyon pontatlan.

A gazdasági élet szereplői szerződéses viszonyok szövevényes rendszerével kapcsolódnak egymáshoz.  A szerződéses kapcsolatoknak igazodniuk kell az egyre bonyolultabbá váló jogi szabályozáshoz.

 A hatályos jogrend terjedelme robbanásszerűen nő.  Ezt a növekedést nagyban generálja a gazdasági-társadalmi viszonyok gyors alakulása.  Gondoljunk csak bele, az Ószövetség idejében az emberek életét alapvetően meghatározó Tízparancsolat például 265 betűből állt, a XIII. századi Magyarország hatalmi viszonyait tisztázó Aranybulla közel 6400 betűből, egy marginális jelentőségű mai EU bizottsági jogszabály kb. 27000 karakterből.

A sorozat előző cikkében foglalkoztunk a szerződés tárgyának megfelelő szerződés típus megválasztásának fontosságával.  Most tekintsük át a szerződés formájával kapcsolatos tudnivalókat!  Vizsgálódásunkat most is a vállalkozási szerződésre és a megbízási szerződésre korlátozzuk.

 Az alapvető kérdés: kötelelző-e a szerződést írásba foglalni?  A hatályos szabályozás szövegét tekintve első közelítésre úgy tűnik, hogy a Törvénykönyv nagyon engedékeny:

Ptk.216. § (1) Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.

A jogszabály tehát nem csak a szerződés tartalmát, hanem a szerződés formáját tekintve is nagy teret enged a szerződő felek akaratának.  Ez a szabadság azonban mégis korlátozott.   Az egyik ilyen korlát a „jogszabály ellenkező rendelkezése”.  Ilyen rendelkezést találunk például a vállalkozási szerződéssel kapcsolatban a Ptk. 412. § (2) bekezdésében, mely szerint a kutatási szerződést írásba kell foglalni.

 Megbízási szerződés

Ha a megbízás teljesítéséhez szerződéskötésre van szükség, a megbízáshoz olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a megbízás alapján kötendő szerződésre előír.  További korlátot jelent, hogy a szerződésszerű teljesítés biztosítására kötött mellékkötelmek nagy részét (pl.: zálogjog, kezesség stb.) írásba kell foglalni.  A szabadságnak további gátat szab a célszerűség és a kötelező óvatosság is.  Ne feledjük el az első részben leírtakat!  A szerződés nem egyéb, mint a szerződő felek közös akaratának kifejezése.  Jogvita esetén nehéz egy, a múltban kötött szóbeli megállapodás alapján keletkeztetett jogok, illetve kötelezettségek jogi úton való kikényszerítése.  A nagy értékű ügyletekre, a folyamatos szolgáltatásra irányuló megállapodásokat mindenképp érdemes írásba foglalni.