header.jpg - 43.83 kb

A szerződést, mint azt korábban tárgyaltuk, főszabályként a felek kölcsönös akarata hozza létre.  A szerződéses akarat kinyilvánításával kapcsolatban a Polgári Törvénykönyv hatályos szabályozása engedékeny:

 Ptk.216. § (1) Szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.

 A szóban vagy az írásban kinyilvánított szerződéses akarat talán nem igényel külön magyarázatot.  Mi is a ráutaló magatartás?  Amikor magatartásunkkal fejezzük ki a szerződés megkötésére irányuló szándékunkat.  A mindennapi élet során számos esetben kötünk ezen a módon szerződést.  Amikor egy önkiszolgáló üzletben a kosarunkba tesszük a terméket, amikor gépkocsinkkal behajtunk a fizető parkolóba, akkor sem írásban, sem szóban nem erősítjük meg az akarat kifejezését.  De értékelhető-e szerződéskötésre irányuló akaratnak valamely cselekmény, vagy nyilatkozattétel elmulasztása? 

 

 Nyilatkozattétel

 A Ptk.216. § (2) bekezdése szerint a nyilatkozattétel elmulasztása – ha az nem ráutaló magatartás – csak akkor minősül elfogadásnak, ha ezt jogszabály rendeli, vagy ha a felek ebben megállapodtak.  Ez látszólag világos, egyértelmű.  A jogszabály által a jogalkotó részére fenntartott eseteket kivéve a nyilatkozattétel elmulasztása csak a felek előzetes megállapodása alapján keletkeztet jogokat, kötelezettségeket.  Tehát gazdasági partnerek között, folyamatos gazdasági kapcsolat esetén, esetleg keretszerződés alapján végzett teljesítés elfogadása önmagában megalapozza az ellenszolgáltatás jogos igényét.  Ezekben az esetekben van valamilyen előzetes megállapodás.  Sok esetben általános szerződési feltételek határozzák meg a felek jogait, kötelezettségeit. 

Különös kérdéseket vet fel azonban a távollevők között kötött szerződések.

 Kéretlenül küldött áruk

  Értékelhető-e ráutaló magatartásnak, ha valaki a kéretlenül küldött árut nem kívánja saját költségén a kereskedőnek visszaküldeni?  Beszélhetünk itt közös szerződéses akaratról?  Ezekben az esetekben a kereskedő, anélkül, hogy a vevővel előzetesen megállapodott volna, postán küldi az árut.  A címzett felbontja a csomagot, és a mellékelt tájékoztatóból értesül, hogy amennyiben az árut bontatlan csomagolásban nem juttatja vissza a kereskedőnek, akkor ki kell egyenlítenie a vételárat.  Minősülhet-e ebben az esetben ráutaló magatartásnak a csomag kibontása?

A választ a  17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 8.§-a adja meg:

8. § (1) Az értékesítő nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan árut értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amelyet korábban a fogyasztó nem rendelt meg.

(2) A fogyasztó nyilatkozatának elmulasztása esetén sem lehet vélelmezni az értékesítő ajánlatának – hallgatólagos – elfogadását.

Tehát a fogyasztónak a csomag felbontásával nem keletkezik fizetési kötelezettsége.  Mégis sokan fizetnek.  Egyrészt tartanak tőle, hogy a kereskedő valamilyen módon érvényesíti a vételárhoz való jogát.  Bizonytalanságot okoz az is, hogy az árut, bár semmi szüksége rá, és nem is akarja megtartani, vonakodik saját költségén visszajuttatni a kereskedőnek.

Védekezzünk ellene

Jól tesszük, ha óvatosan kezeljük a „piackutatók” tevékenységét, különösen, ha elérhetőségünket kérik, azzal az indokkal, hogy később tájékoztatót, prospektust, ingyenes árumintát fognak küldeni.  A kéretlen kereskedelemmel szemben a legjobb védekezés, ha ismeretlen címről, előzetes megrendelés nélkül érkező küldeményt nem vesszük át.  Ezzel teljesen tiszta jogi helyzetet teremtünk.

 Szerződéses kapcsolat

Más a helyzet, ha már meglévő szerződéses kapcsolat alapján küldik az árut.  Itt már megtörtént az akarat előzetes kinyilvánítása, és a felek megállapodtak, hogy amennyiben a vevő az árut átveszi, illetve azt a szerződésben meghatározott feltételek szerint nem juttatja vissza, a vételárat ki kell egyenlítenie.  A távollévők közötti kereskedelem speciális szabályait külön cikkben tárgyaljuk.

 Megjelent a Bautrend 2008.július-augusztusi számában